Egyetemi szakdolgozatok (RKI)
Permanent URI for this collection
Browse
Recent Submissions
Now showing 1 - 2 of 2
- ItemA szepességi szászok fél évszázada (1880–1930)(ELTE, 2005) Czirfusz, MártonA dolgozat 1880 és 1930 között vizsgálja a Szepes vármegyében élő németeket. A tanulmány választ keresett a kérdésre, miszerint igaz volt-e, hogy a németek által lakott települések fejlettebbeknek számítottak a vármegyén belül. Ezért először megvizsgáltuk az etnikai térszerkezet változását, majd kísérletet tettünk a települések fejlettségének meghatározására. A vármegye népességének 28%-a volt német anyanyelvű, ez az arány 1930-ra 19%-ra csökkent. Mindazonáltal a németség a területen nem szétszórtan, hanem viszonylag jól elkülöníthető tömbökben élt, melyek lehatárolása után különböző matematikai-statisztikai módszerekkel lehetővé vált a nemzetiség területi elhelyezkedése változásainak nyomon követése. A lehatárolt térségekben (két tömb és két szórvány) élt a vármegyei németség jelentős része, nagyjából 80-85%-a, de a nemzetiség részaránya ezeken a területeken is erőteljesen csökkent. Az etnikum koncentrálódását a szegregációs indexszel vizsgálva megerősíthető, hogy a németek a vármegyében, és a nemzetiség által lakott térségekben is egyre inkább koncentrálódtak. Az 1910 körüli településsoros adatokat felhasználva a fejlettségi vizsgálatba hat mutatót vontunk be, melyek az írni-olvasni tudók aránya a hat éven felüli népességből; egy, a házak minőségét mutató jelzőszám; az orvoslátta holtak aránya; a nem agrárkeresők aránya; a község távolsága a körjegyzőtől, valamint a körorvostól voltak. Az adatösszevonásra a minden mutató esetében a településekhez rendelt rangszámok összegét használtuk. A nem németek lakta területeken a rangszámösszeg (“fejlettségi pontszám”) a vármegyei átlag 89%-a volt, szemben a németek lakta térségek 201%-os értékével. Ezeken kívül átlag feletti fejlettségűek voltak általában a városok (függetlenül nemzetiségi arányaiktól), és a Hernád-völgy szlovákok lakta községei is. A vizsgált mutatók körét kiegészítettük az 1901-1910 közötti vándorlási egyenleggel. Ezt a németség elhelyezkedésével és a fejlettséggel összevetve elmondható, hogy a 215 település közel fele átlag alatti fejlettségű, nem németek lakta és elvándorlással sújtott. A németek lakta 41 településből csak kettő minősült átlag alatti fejlettségűnek, viszont az elvándorlás itt is jellemző volt. Összegezve, a vizsgált fél évszázados időtávon a németek visszaszorulóban voltak a vármegyén belül. A fejlettségben azonban – nagyrészben a múlt örökségeként – a századelőn még meglévő fejlettségi különbségeket tapasztaltunk a németek és a más etnikumok (elsősorban szlovákok) által lakott térségek között.
- ItemRegionális gazdaságszerkezeti egyenlőtlenségek(ELTE, 2007) Czirfusz, Márton